István atya

423./ Sidó György: Hála

   Kezünkkel egymást fogjuk

   Térdet együtt hajtunk

   Együtt keressük Szemedet, szentek Szentje

   Együtt daloljuk Éneked

   Együtt dicsérjük szent Neved

   Hálaimánk együtt száll

   Köszönjük kegyelmedet

   Megváltó szent Művedet

   Szent, Szent, Szent

422./ Gyökössy Endre: Kik az igazán boldogok?

   Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt  és elfelejtik a fintort, mert  útjuk

   napfényes lesz!

   Boldogok, akik  jó  indulattal értelmezik  mások  botlásait akkor  is,  ha

   naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára!

   Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak,  mielőtt

   gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket!

   Boldogok, akik  el tudnak  hallgatni, ha  szavukba vágnak,  ha  megbántják

   őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

   Boldogok, akik mindebből meg is  tudnak valósítani valamit, mert  emberibb

   lesz életük!

421./ Ne felejtsd el:Isten gondot visel minden gondodra. És még akkor is, ha nem

   látod  értelmét,  felragyog  egy  fénysugár,  és  bevilágítja  éjszakádat.

   Szeretete égő tűz.

   (Roger testvér) 

420./ Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk...

   Kinek első Szent királyunk fölajánlott minket,

   Boldogságos Szűz Mária, tekintsd ügyeinket.

   Fájó szívvel, könnyes szemmel, ím hozzád sietünk,

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

   Reá zúdult országunkra a nagy hitetlenség,

   Bánatunkat ezért sírjuk, hiszen nincsen vége még.

   Pusztulunk, ha nem segítesz, és semmivé leszünk,

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

   A Te kerted ez az ország, mely betegen hervad,

   Boldogsága virágait, fonnyasztja mindennap.

   Drága földje csak úgy ázik, ha mi könnyet ejtünk.

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

   Szent kezeddel védd a nemzet koronáját,

   Tedd ővele boldoggá, a magyarok hazáját.

   Új nap süssön ránk az égből, kik annyit szenvedtünk,

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

   Mily boldog volt ez az ország, míg Tenéked szolgált,

   Míg szerelmed ékesíté, mint virág az oltárt.

   Most pusztulunk és fogyunk, mert Téged feledünk,

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

   Őseink jó erkölcsei veszendőbe vannak,

   Szelet vetünk és kezeink zivatart aratnak.

   Lábunk alatt fekete sír, mennydörgés fölöttünk,

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

   Ne neheztelj azokra, kik újra Hozzád térnek,

   Bocsáss meg, mint anya szokott szíve gyermekének.

   Légy Anyánk, s mi Néked újra gyermekeid leszünk,

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

   Ne nézd sokaknak bűneit, mert mi többen vagyunk,

   Kik tudjuk szent érdemeid, hogy Te vagy oltalmunk.

   Istenember Szent Dajkája, Szeplőtelen Szülőnk,

   Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk.

419./ Fehér szentostyában, Jézus téged látlak,

   Hiszek, bízom benned, szeretlek, imádlak.

   Bánom, hogy szívedet bűnökkel sebeztem,

   Ezentúl jó leszek, jöjj hozzám, légy velem.

   Kitárom szívemet, térj be hozzám, kérlek,

   Ó, nagyon akarlak szeretni én Téged.

   Jó Jézusom, gyullaszd szívem szeretetre,

   Hogy meleg lakásod legyen neked benne.

   Tudom, Jézuskám, hogy meghallgattál engem,

   S már lelkileg itt vagy szerető szívemben.

   Köszönöm, Jézusom, hogy az enyém lettél,

   Kérlek, hogy szívemben örök lakást vegyél.

   Maradj mindig velem, ne hagyj már el soha,

   Szeretlek, kincsem nincs, szívem adom oda.

   S most még egyet kérek bízva, szeretettel:

   Pogány gyermekeknek szívébe is jöjj el! 

418./ Kleeman: Mindig csak adni

   Az öreg kút csendesen adja vizét...

   Így telik minden napja,

   Áldott élet ez, fontolgatom:

   Csak adni, adni minden napon!

   Ily kúttá kellene lennem!

   Csak adni teljes életemben!

   Csak adni? Terhet is jelenthet...

   Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

   Belenézek, tükre rám ragyog:

   hiszen a forrás, nem én vagyok!

   Árad belém, csak tovább adom,

   frissen, vidáman, szabadon.

   Hadd éljek ilyen kút életet!

   Osszak áldást, szeretetet!

   Nem az enyém, Krisztustól kapom,

   egyszerűen továbbadom.

417./ Sidó György: Egység

   Szeretetben, békében, itt vagy, mosolyogsz

   Imádságban, kérésben, itt vagy hallgatod

   Engesztelő órában, Szíved könnyebbedik

   Áldozat mezején, kedved bennünk telik

   Ha egyedül engedsz, kötelünket fonod közeledbe

   Szívedbe merülve, óvod lépteinket

   S ha egymásban örülünk, örömöd teljes

   Egység hozva megnyugvást átszúrt Szívednek.

416./ Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca!

   Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével.

   Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.

   Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!

   Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem,

   Érted ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből. Ámen.

415./ Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd  be szívem sötétséget, és adj  nekem

   igaz hitet, biztos reményt, és tökéletes szeretetet, érzéket és  értelmet,

   Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat! Ámen.

   (Assisi Szent Ferenc)

414./ Zsoltár

   Szólok az Úrhoz szózatommal,

   Könyörgök Hozzá sóhajommal,

   Panaszaim Elébe tárom,

   És elmondom minden nyomorúságom,

   Ha lelkem bennem elapad,

   Te tudod az én utamat.

   Ahol járok ösvényemen,

   Titokban vetnek tőrt nekem.

   Hiába nézek jobbra:

   Sehol segedelem!

   Távol tőlem a menedék,

   Ki sem gondol velem.

   Uram, Hozzád kiáltok:

   Te vagy a menedékem!

   Az élők országában

   Te vagy örökségem,

   Figyelmezz sóhajomra,

   Mert alacsonyra váltam,

   Ments meg az üldözőktől,

   Mert erősebbek nálam,

   Börtönéből szabadítsd meg lelkem,

   Hogy dicsérjem neved,

   És velem együtt minden igazak

   Áldják jótettedet.

413./ Boldogasszony édesanyánk téged kér hű néped

   Szűz Mária kérve-kérünk hallgasd könyörgésünk.

   Hitetlen lett magyar néped, hallgatnak a bűnre

   Könyörögj a bűnösökért egek ékessége.

   Nem kell most az imádság sem az Isten háza

   Gyermekeink oly kevesen járnak a templomba.

   A gyermekek nem értik meg a szülők imáját

   Kinevetik a szülőket, ha imádkozni látják.

   A gyermekek rosszak lettek nagyon eltévedtek

   Nem is hiszik, nem szeretik mostan az istent

   Nem akarnak imádkozni a templomba járni

   Gyermekeink nem akarnak a jóra hallgatni.

   Nem szeretik, nem tisztelik szívből szüleiket

   Szomorúságot, bánatot adnak a gyermekek

   Fájó szívvel, könnyes szemmel a szülők így kérnek

   Imádkozz gyermekeinkért boldogasszony édes.

   A szülők zokogva jönnek hozzád szűz Mária

   Oltárodnál leborulnak könnyeik hullanak

   Az eltévedt gyermekért most így imádkoznak

   Szűz Mária a jó útra vezesd vissza újra.

   Most már tudjuk ó Szűz anyánk, hogy miért könnyezel

   Jó Szűz anyánk, óh ne könnyezz nincs elveszve minden

   Gyermekeink megjavulnak fognak imádkozni

   Vasárnap is meg tanulnak templomba járni.

   Végre kérünk Édesanyánk hallgass meg bennünket

   Szűz Mária vigasztald a könnyező szülőket

   Szülők iránt szeretetet adj a gyermekeknek

   Szülőket szeretni, tudni, add meg a kegyelmet.

412./ Reggeli harmattal Benned ébredünk

   Első napsugarat Benned látjuk

   Reád nézünk figyeljük csendedet

   Figyeljük hívó énekedet

   Melléd állunk a dombra keresztet vinni

   Repülő nyílvesszőket testünkkel felfogni

   Kérjük a szenvedést Benned örülve

   Kérjük a korbácsot érted viselve

   Ne nézd a gáncsolót, ne nézd vakságát

   Hallgasd meg szívünk szeretet dalát

   Nézd könnyeinket, tedd forrássá őket

   Feszíthessék ki a lezárt szemfedőket

   Add meg nékünk

411./ Simon András: Isten nem tolakodó.

   A benned lévő űrt

   csak úgy tölti be,

   ha kívánod és

   magadba hívod Őt.

   Vágyakozás nélkül

   nincs élő kapcsolat.

410./ Szűz Mária, égi anyám...

   Szűz Mária égi  anyám, ó  hallgasd meg az  én imám,  hozzád szólok  benned

   bízva, szomorúak  nagy vigasza.  Sok bánat  a földi  életem, segíts  nekem

   elviselnem. Nyújtsd ki mennyből  szent kezedet, segíts vinni  keresztemet.

   Kérjed értem szent fiadat, tudom jól,  hogy terád hallgat. Hogy majd az  ő

   szent nevében köszönthetlek fönt az égben. Óh hallgasd meg kérésemet, hogy

   dicsérjem szent nevedet. És  fogadd el az én  imám Szűz Mária édes  anyám.

   Ámen. 

409./ Jézusom, Te  gondolkozz  bennem,  hogy tiszta  és  világos  legyen  minden

   gondolatom. Jézus, Te  szólj belőlem,  hogy szelíd és  igaz legyen  minden

   szavam. Jézusom, Te működj bennem, hogy célját elérje minden tettem: szent

   legyen minden  munkám,  megszentelt  a  pihenésem  is.  Tölts  el  egészen

   magaddal: Te légy az élet bennem, hogy mindenki általam is megérezze a  Te

   szeretetedet. Ámen.

408./ Sidó György: Édes kereszt

   Szemünk Benned lát

   Szánk Érted szól

   Kezünk Veled gyűjt

   Szívünk Általad és Benned szeret

   Testünk Érted tűr

   S kapunk vigaszt, örömet

   Egységet Benned

   Hitet, reményt, múltat feledni

   Tüzet, tüzet gyújtani

   Szeretetre Hozzád hívni

   Dicsérve Szent Nevedet

407./ Istenünk, hozzád fordulunk  imádságunkkal, mert Te  vagy a szeretet!  Eléd

   hozzuk most nemzetünk  sorsát: örömeinket és  gondjainkat egyaránt.  Nálad

   keressük a  békét,  amelyet a  világ  nem  adhat meg,  és  a  boldogságot,

   amelynek egyedül Te vagy a forrása. Ma azért imádkozunk, hogy  felismerjük

   és elmélyítsük  hitünk értékeit,  s  azokat figyelmes  szeretettel  tudjuk

   átadni Téged kereső testvéreinknek.

   Nemzetünkért és  nemzetünk  nevében  felemeljük a  szívünket,  hogy  a  Te

   közelségedben megtisztuljanak gondolataink, értelmünk és akaratunk. Vezess

   minket az  örökkévalóság  útján, napról  napra  közelebb ahhoz  a  célhoz,

   amelyet elterveztél  számunkra!  Áldd  meg és  őrizd  meg  népünket,  hogy

   általunk és közöttünk felépülhessen a Te Országod! Ámen.

406./ Sidó György: Éltető

   Éltető napsütés Szavadban fürödni

   Tisztító erő Szavad szerint élni

   Segít felállni elesésben

   Segít meglátni mindenben Téged

   Kimondhatatlan az érzés, elmondhatatlan a hála, mi éget. 

405./ Simon András: Bűn – szeretet

   A bűn becserkész,

   a szeretet befogad.

   a bűn bekebelez,

   a szeretet magába foglal.

   A bűn megköt,

   a szeretet megtart.

   A bűn száz annyit ígér,

   A szeretet száz annyit ad.

   A bűn elveszi az önismeretet,

   felmagasztal és magasba emel:

   csakhogy letaszíthasson.

   A szeretet helyes önismeretre tanít,

   Kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és összetör:

   Csakhogy felemelhessen.

   A bűn hájjal keneget,

   hogy megrontson.

   A szeretet kíméletlenül pöröl,

   hogy megtisztítson.

   A bűn fröcsköl,

   a szeretet szétárad.

   A bűn éget és perzsel,

   A szeretet sugároz.

   A szeretet egyszerű,

   A bűn körmönfont.

   A szeretet ,,egy-ügyű'',

   A bűn agyafúrt.

   A szeretet nyíltan beszél,

   A bűn körülír.

   Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,

   A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

   Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen

   megmondania az igazat,

   A szeretet kitérő választ ad,

   hogy ne kelljen hazudnia.

   A bűn kényszerít,

   A szeretet késztet.

   A bűn csábít,

   a szeretet vonz.