István atya

184./ Ima a szeretet kegyelméért

   Úristen! te  annyira  szerettél  minket, hogy  egyetlenegy  Fiadat  értünk

   adtad: az ő munkája,  fáradságai, kínszenvedései által minket,  háládatlan

   és pártos  szolgáidat megváltottál.  Ezért a  te véghetetlen  szerelmedért

   kérlek, gerjeszd  fel szívemben  ama tüzet,  melyet szent  Fiad a  világra

   hozott. Írd és  oltsd be  lelkembe parancsolatodat,  melyben azt  hagytad,

   hogy téged mindenekfölött, felebarátainkat pedig mint magunkat és azon egy

   élő  testnek  tagjait  szeressük,   nemcsak  szóval  és  nyelvvel,   hanem

   valósággal és cselekedettel.

   Adjad, Úristen, hogy nemcsak jóakaróimat,  de te éretted ellenségeimet  is

   szeressem, és a te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szívvel

   gonosz-akaróimért. Végy ki, Uram! énbelőlem minden gyűlölséget, irigységet

   és felebarátom ellen való nehézséget; hogy a tökéletességnek köteléke,  az

   igaz szeretet lakozzék bennem, és miképpen te megbocsátod vétkeinket,  úgy

   mi is igazán megbocsássunk ellenünk vétetteknek.

   Téged pedig, Uram, oly állhatatos  és buzgó szívvel szeresselek, hogy  sem

   élet, sem halál, sem szegénység, sem gazdagság, sem öröm, sem háborúság el

   ne  szakasszon  szerelmedtől.  Ki  ne  szeretne  téged  Uram!  aki  minden

   szépségnek,  vigasságnak,   gazdagságnak,  gyönyörűségnek   elfogyhatatlan

   kútfeje vagy?  Csak  kicsiny  árnyéka  a  te  szépségednek  minden  világi

   szépség, csak  asztalodnak apró  morzsaléka  e világi  dolgoknak  jóvolta,

   melyben sok fogyatkozás van és meg nem elégítheti lelkemet. Azért térülj a

   te nyugalmadhoz, óh  én lelkem, és  csak azt szeressed,  aki minden  jóval

   betölt és megelégít.  Szeresselek téged  Uram! ki  elébb szerettél  engem.

   Örökkévaló  szeretettel  szerettél  engem  és  tennenmagadért  teremtettél

   engem;  mikor  elestem,   felemeltél  engem,   mikor  meghaltam,   viszont

   megelevenítettél engem, amaz  igaz pelikán madárnak,  a mi Urunknak  drága

   vérével.

   Mindezekért, Uram! tartozom,  hogy teljességgel neked  adjam szívemet;  és

   nem egyszer, hanem számtalanszor tartozom.  Adjad azért, én édes  Istenem!

   hogy az én  lelkem gerjedezzen és  megemésztessék szerelmedtől. Oltsd  el,

   Uram, a te szerelmed tüzével bennem a világi kívánságoknak tüzét. Lágyítsd

   meg akaratomat a te akaratodra! Keményítsd meg a világi kívánságok ellen a

   mi   szerelmes   Urunk    és   Megváltónkért,   ki    él   és    uralkodik

   mindörökkön-örökké. Ámen. 

183./ Egy a szükséges tehát,  a tiszta, szép, nemes,  Istent szerető lélek.  Aki

   ezt választja,  a legjobb  részt  választotta, s  ez az  egyedül  ésszerű,

   következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja,  az

   a meghasonlást  hordozza  magában;  sorsa az  elsötétedés,  elkeseredés  s

   üresség. De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe  zárkózni;

   maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az ,,egy szükségest'' szemeink  elől

   semmiféle dolgunkban.

   (Prohászka Ottokár) 

182./ Oltáriszentség

   Ez  a  mi  ,,mindennapi  Kenyerünk''.  Vegyed  naponkint,  hogy  naponkint

   használjon neked! Élj úgy, hogy méltó légy naponta befogadni Őt!

   (Szent Ágoston)

181./ Aranysugárral és vérpiros rózsával

   feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,

   e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,

   s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.

   Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,

   világ bírái, mindenség fáklyái ők;

   kereszten ez, a másik kard által dicső,

   s az égi karban vannak már babérosan.

   Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú

   ruházta rád saját királyi bíborát;

   nem hírneved, az ő kiváló érdemük

   tesz téged minden földi híresség elé.

   Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,

   kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,

   erős reményünk, és a kettős szeretet

   forrását lelve éljünk a halál után!

   A Háromságnak örök dicsőség legyen,

   és tisztelet és ujjongás és hatalom

   az Egységben, ki mindenen uralkodik

   az öröklétnek minden századain át. Ámen.

180./ Háromság, istenség, örök egység

   Fenség, szabadság, legfőbb irgalom,

   Napfény, tűzláng, akarat, hegycsúcs, ösvény,

   Szikla, hegység, kőszál, forrás,

   patak, híd és élet.

   Ó, Üdvözítő, Teremtő, megmentő,

   Megváltó és vég nélküli fényesség.

   Ó, Gyámolító, tisztesség, tisztaság,

   ragyogás, illat, ki halottakat ébreszt.

   Csúcs, szakadék, királyok királya

   törvények törvénye, bűntelenül

   semmit sem hagyó, angyalok fényessége.

   Te, kit az égi kórusok mind imádnak,

   neveden szólítanak,

   Te kit dicsérnek és énekelnek,

   Te, kit örökké szeretnek;

   Ó, Isten, ó, hős, dús virág, élő rózsa,

   irányíts minket,

   vezess minket a magasságos trónusok

   és az igazi örömök felé.

   Ó, tisztesség, ó, erősség,

   te igaz és igazságos vagy,

   Te szent és jó,

   szilárd és magasságos vagy,

   tied, Uram, a dicséret örökké! 

179./ Magasztalja lelkem az én Uramat

   örvendezve élek szárnyai alatt

   Szolgálója lettem, lepillantott rám

   Alázattal zengi dicséretét szám.

   Ami velem történt, nem volt soha még

   Boldognak mond engem minden nemzedék

   Nagyot művelt rajtam hatalmas keze

   Jóságában százszor szent az ő neve.

   Irgalma leáradt, népünkre borult.

   Félelmünkre szállott s a szívünkre hullt

   Hatalmas a karja, csak egyet suhint

   s a kevélykedőket széjjelszórja mind.

   Letöri a gőgöst képzelt magasán

   Alázatos hívét áldja trónusán

   Éhezőknek ételt tele kézzel ád,

   De a gazdagoktól zárja kapuját.

   Igazak dolgára örök gondja van

   Szívén hordja népét nagy irgalmasan

   Atyáinkhoz szólott ezredeken át

   Ábrahám és magva ismerte szavát.

   Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát

   Fiút és a Lelket századokon át

   Tudom, hogy mit adtál, töviskoronát

   Áldott légy ma érte, s minden koron át.

178./ Adj nekem, Uram

   buzgalmat - téged keresni,

   bölcsességet - téged követni

   lelket - téged ismerni,

   tekintetet - téged látni,

   életet - mely néked tetszik,

   kitartást a végsőkig,

   és boldog véget!

   (Gaston Phébus gróf imája)

177./ Jöjj, Uram Jézus szolgád keresésére!

   Jöjj, jó pásztor, elkóborolt és

   elfáradt bárányod keresésére!

   Jöjj, Szentegyház Jegyese,

   az elveszett drachma keresésére!

   Jöjj, irgalmas Atya,

   fogadni a tékozló fiút, aki visszatér!

   Jöjj, ne vesszővel, hanem szeretetben és lelki édességgel!

   Jöjj, hát Uram,

   mert egyedül neked van hatalmad

   visszahívni az elkóborolt bárányt,

   megtalálni az elveszett drachmát,

   megbocsátani a tékozló fiúnak!

   Jöjj, hogy üdvösség teremjen

   itt a földön, és öröm a mennyben!

   Hajlíts engem magadhoz,

   és add meg nekem az igaz

   és tökéletes bűnbánattartást,

   hogy az angyalok öröme lehessek,

   ó, Uram, üdvösségem Istene!

176./ Te, Uram, aki kívül vagy az időn,

   csak mosolyogsz, amikor látod,

   hogyan viaskodunk mi vele.

   Jól tudod, mit csinálsz.

   Nem követsz el hibát,

   akkor sem követtél el,

   amikor kiosztottad az időt az embereknek.

   Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,

   mit is akarsz vele.

   Igen, van időm, Uram.

   Minden idő az enyém, amit nekem adtál:

   életemnek évei,

   éveimnek napjai,

   napjaimnak órái.

   Az én dolgom csupán,

   hogy nyugodtan és tisztán töltsem;

   hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod

   hogy engedelmeskedjem Neked,

   aki a vizet borrá változtathatod,

   mint egykor Kánában tetted...

   Uram, többé már nem időt kérek Tőled,

   hogy ezt vagy azt tehessem.

   Csak kegyelmet kérek Tőled,

   hogy a nékem adott időben

   azt tegyem, amit Te akarsz.

   (Michel Quist)

175./ Csöndes litánia

   A szóért, mely bőrünk alatt lüktet,

   A szóért, amelytől szomjazunk,

   A szóért, amely ködbe vonja a derűs horizontot,

   A szóért, mely hangja a nyelvnek,

   A szóért, mely szakadékba visz,

   ezért és még sok minden másért,

   el ne vedd tőlünk testté lett

   Igédet, Uram!

   A szóért: atom,

   A szóért: bomba,

   A szóért: rakéta,

   A szóért: halál,

   ezért és még sok minden másért

   el ne vedd tőlünk testté lett

   Igédet, Uram!

174./ Add  nekem,  Uram,  felfedeznem  kincsedet,  hadd  tanuljak  tőled,   hadd

   szeresselek, hadd áldjalak.  Ne engedd, hogy  elszalasszalak a hiú  holnap

   reményében. Maradj  velem, amíg  lehet, hiszen  elmúlik minden,  s csak  a

   szeretet örök.

   Egy nap  majd földbe  vájom  ujjam, arcom  párnába temetem,  vagy  kihúzom

   magam,  s  karjaim  az  ég  felé   emelem,  és  nem  kívánok  mást:   csak

   visszatértedet. Maradj velem, Uram! 

173./ Szelíd világossága

   a szent és boldog

   és halhatatlan mennyei Atya

   isteni dicsőségének:

   Jézus Krisztus!

   Eljővén a napnak

   lenyugovásához

   és látván az estéli fényt,

   áldjuk az Atya és Fiú

   és Szent lélek Istent.

   Mert Te méltó vagy,

   hogy minden időben

   szent hangon énekeljünk

   tenéked, Isten Fia,

   ki életet adsz a világnak;

   miért is ez a világ

   dicsőít Téged.

   Ámen.

172./ Áldott legyen az irgalmas Úr,

   kezdettől fogva Ő táplál minket.

   Ő ad eledelt minden élőnek.

   Töltse el szívünket örömmel, derűvel,

   juttasson mindabból,

   amire szükségünk van, és engedje,

   hogy bővelkedjünk jó cselekedetekben!

   a mi Urunk, Jézus Krisztus által,

   övé a dicsőség, a hatalom,

   a tisztelet és az imádás

   a Szentlélekkel együtt

   mindörökkön-örökké.

   Ámen.

   (Ókeresztény étkezési imádság II. század)

171./ Mindenható Isten,

   a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja,

   kérünk téged,

   áldással fogadjuk azt számára ítélet!

   Mindazokat, akik részesülnek a szent misztériumot;

   ne legyen senki

   e szent misztériumból,

   tedd méltóvá Krisztus testére és vérére,

   Mindenható Úr, Istenünk!

   (Ókeresztény ima áldozás előtt, III. század) 

170./ Mindenható Isten,

   a te szent misztériumodban történt

   részesedés adjon nekünk erőt,

   s ne legyen senkinek ítéletére,

   hanem töltsön be minket

   minden áldással Krisztus által.

   Általa dicsőség és hatalom néked,

   most és mindenkor

   és mindörökkön-örökké!

   (Ókeresztény ima áldozás után, III. század)