István atya

233./ Szentgyörgyi Albert: Mentsd meg gyermekeinket!

   Uram, mentsd meg gyermekeinket.

   Mentsd meg értelmüket,

   hogy romlottságunk ne rontsa meg őket.

   Mentsd meg életüket, hogy a fegyverek,

   melyeket mások ellen kovácsolunk,

   ne őket pusztíthassák,

   hogy jobbak lehessenek szüleiknél,

   hogy építhessék önnön világukat,

   a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat

   és méltányosság világát.

   Melyet a béke és a szeretet kormányoz

   Mindörökké.

232./ Ókeresztény áldó imádság (IV. század)

   Az Úz legyen előtted

   hogy az igaz útra vezessen téged!

   Az Úr legyen melletted,

   hogy karjaiba zárjon,

   és oltalmazzon téged!

   Az Úr legyen mögötted,

   hogy megőrizzen téged

   a gonoszok álnokságától!

   Az Úr legyen alattad,

   hogy felfogjon, ha elesel,

   és kihúzzon téged a csapdából!

   Az Úr legyen benned,

   hogy megvigasztaljon téged,

   ha szomorúság nehezedik szívedre!

   Az Úr legyen körülötted,

   hogy megvédjen téged,

   ha ellenség ront rád!

   Az Úr legyen fölötted,

   hogy áldás szálljon rád!

   Így áldjon meg téged a jóságos Isten! 

231./ Uram, ki  megáldod  a téged  áldókat  és megszenteled  a  benned  bízókat,

   üdvözítsd  és  áldd  meg  örökségedet,  egyházad  teljességét  őrizd  meg.

   Szenteld meg azokat, akik házad  ékességét szeretik. Te viszont  dicsőítsd

   meg őket  isteni erőddel,  és  ne hagyj  el  minket, akik  benned  bízunk.

   Ajándékozz békességet a te világodnak, egyházaidnak, papjaidnak és  minden

   népnek, mert minden jó adomány  és minden tökéletes ajándék felülről  van,

   leszállván tőled, a  világosság atyjától. És  téged dicsőítünk, imádunk  s

   neked hálát  adunk,  Atya és  Fiú  és Szent  lélek,  most és  mindenkor  s

   örökkön-örökké. Ámen. 

230./ Hatalmunk van arra,

   hogy Istennel már most

   a Paradicsomban legyünk,

   hogy boldogok legyünk vele

   akár ebben a pillanatban is,

   ha úgy szeretünk, ahogy ő

   ha úgy segítünk, ahogy ő,

   ha úgy adunk, ahogy ő,

   ha úgy szolgálunk ahogy ő.

   (Kalkuttai Teréz anya) 

229./ Istenem, hiszek Tebenned,

   imádlak, remélek Benned

   és szeretlek Téged!

   Bocsánatot kérek Tőled azokért,

   akik nem hisznek Benned,

   akik nem imádnak Téged,

   nem remélnek Benned,

   és nem szeretnek Téged

   Ámen. 

228./ Székely asztali áldás étkezés előtt

   Ki asztalt terítesz az égi madárnak,

   Teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának.

   Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet,

   Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.

   Ételben, italban legyen bőven részünk,

   Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk.

227./ Világ Úrnője, Mária,

   mennynek Királyné Asszonya,tenger tündöklő csillaga,

   csodálatos Szűz és Anya!

   Jelenj meg, kedves kisleány,

   rügyezz ki, gyenge rózsaág,

   nemes virágot hajts nekünk,

   Krisztust, ki ember s Istenünk.

   Ma ünnepeljük, hogy közénk

   születtél, és emlékezünk,

   hogy mily dicső törzsről fakadsz,

   s úgy jössz világra, mint a fény.

   Teáltalad mi, földiek,

   így lettünk egyben égiek;

   nemes békédre békülünk

   bár nem fogjuk fel titkodat.

   Magasztalják a századok

   a háromságos Ég Urát,

   ki ily nagy névre méltatott:

   Egyházunk boldog Anyja vagy! Ámen. 

226./ Székely asztali áldás étkezés után

   Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve

   Szívből hálát adunk kezünk összetéve.

   Áldd meg ezt a házat s ennek a gazdáját,

   Fordítsd vissza néki a vendéglátását.

   Szánd meg a szegényt, a szenvedőt s az árvát,

   S a benned bízóknak viseld mindig gondját!

   Ámen. 

225./ Szent Ágoston imádsága

   Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,

   ha felé fordulunk, feltámadunk,

   ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,

   ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,

   ha benne lakunk, akkor élünk.

224./ Emberek  és  népek   Édesanyja,  te  ismered   minden  szenvedésünket   és

   reményeinket, anyai  szívvel érzed  a  fény és  a sötétség  harcát,  amely

   megrázza a világot: fogadd kiáltásunkat  és öleld át a népeket,  leginkább

   az  erre  várakozókat.   Fogadd  a   te  anyai  védelmed   alá  az   egész

   embercsaládot!

   (II. János Pál pápa) 

223./ Ó, Uram, íme, az ajtó előtt irgalmas rendelésedből téged jelenítettelek

   meg az emberek előtt,

   de itt por és hamu vagyok előtted;

   hogyan merjek szólni hozzád?

   Add tehát, kérlek, hogy

   Lelked szóljon hozzád általam,

   mivel méltatlan és elégtelen vagyok

   téged dicsérni.

   Ó, örök Atya, azért jövök,

   hogy áldozatot mutassak be,

   de sem fát, sem tüzet, sem méltó áldozatot

   nem találok magamban,

   mert fa vagyok ugyan,

   de önmagában alkalmatlan a meggyújtásra,

   ha te elő nem készítesz engem,

   hogy a szeretet tüzétől lángra lobbanva

   egyesülhessek azzal az imádandó áldozattal,

   amit Egyházad készül felajánlani

   neked ezen az oltáron.

   Fogadj el engem, kérlek, olyannak,

   amilyen vagyok, és tégy alkalmassá,

   ahogy akarod,

   hogy tetszhessek neked,

   egyesülve Fiaddal és feláldozva benne,

   vele és általa.

   Tekints, kérlek, Uram, erre a családodra,

   amelyért Urunk Jézus Krisztus

   nem vonakodott magát a bűnösök kezébe adni

   és a kereszt gyötrelmét vállalni.

   Ámen.

222./ Atyánk! Itt vagyok  szolgáltadra, a  Te gyermeked,  hogy rajtam  keresztül

   folytasd szereteted munkáját a világban  azáltal, hogy Jézust adod  nekem,

   rajtam keresztül  másoknak és  az egész  világnak. Imádkozzunk  egymásért,

   hogy Jézus szerethessen bennünk és  általunk azzal a szeretettel,  mellyel

   az Atya szereti Őt.

  221./ Csodálatos jel, szent kereszt,

   mely földünkön ragyogva áll;

   ezen függött a Bűntelen:

   világmegváltó Jézusunk.

   Fönségesebb e drága fa,

   mint Libanonnak cédrusa;

   ártó gyümölcsöt nem terem,

   de váltságdíjunk hozza meg.

   Krisztus, jóságos nagy Király,

   míg szent kereszted lesz jelünk,

   ne múljon óra, pillanat,

   mely kegyelmedből nem merít,

   hogy egybehangozzék szavunk,

   míg buzgó szívvel hódolunk

   s hogy mindenkor zengjen neked

   méltó hálánk s dicséretünk.

   Atyádat, áldó Lelkedet

   egyként dicséret illeti,

   Jézus, veled, ki ránk hagyod

   dicső kereszted kincseit. Ámen.

220./ Hálát adunk neked, Atyánknak,

   az életért és az ismeretért,

   amelyet nekünk, szolgáidnak

   Krisztus által kinyilatkoztattál;

   dicsőség legyen neked mindörökké!

   (Ókeresztény ima)

219./ Kolumbusz Kristóf: Csodálatos jelenléted

   Én csak szegény bűnös vagyok, Uram,

   de mihelyt szólítalak,

   kegyelmeddel és irgalmaddal

   egészen elárasztasz engem.

   Legnagyobb boldogságomról mondanék le,

   ha nem törekednék arra,

   hogy mindig csodálatos

   jelenlétedben éljek!

   Ámen.

218./ Kempis Tamás: A lélek édes tápláléka

   Nagyirgalmasságú Jézusom,

   a népet tanítva és különféle bajokat gyógyítva mondottad egykor:

   "Nem akarom étlen hazaküldeni őket,

   hogy ki ne dőljenek az úton."

   Bánj hát velem is így,

   aki híveid vigasztalására hagytad

   magadat e szentségben.

   Mert te vagy a lélek édes tápláléka;

   s aki téged méltó módon vesz magához,

   az örök élet részesévé és örökösévé válik.

   Nekem, ki oly gyakran botlom és vétkezem,

   oly gyorsan elernyedek és elcsüggedek,

   nagy szükségem van arra,

   hogy gyakori ima, gyónás

   és szentséges Tested vétele által

   megújuljak, megtisztuljak;

   nehogy hosszabb ideig távol maradva,

   jófeltételemtől eltérjek.

217./ Metafrasztesz Szent Simeon: Tűz vagy te

   Íme, odajárulok az isteni áldozáshoz.

   Alkotóm, ne engedj megégnem

   e részesülés által.

   Mert tűz vagy te, aki megégeted a méltatlanokat,

   de tisztíts meg engem minden salaktól!

   Ámen. 

216./ Szent Efrém : Titokzatosan igazgatsz

   Urunk! Titokzatosan igazgatsz mindenütt,

   és mindenhol el vagy rejtve.

   Jelen vagy a magasban

   és a magasság nem érez téged.

   Ott vagy a mélységben,

   és az nem fogja körül lényedet.

   Közel vagy és mégis távol.

   Ki ér el hozzád?

   A kutató lélek minden érzésével

   sem képes erre.

   Csak a hit közelít meg téged,

   csak a szeretet,

   csak az imádság. 

215./ Chiara Lubich: Itt vagy közöttünk

   Te mindig egyedül vagy

   a Tabernákulumban,

   mi meg szanaszét az utcán,

   otthon, az iskolában, a hivatalban.

   Itt vagy közöttünk, és mégis úgy tűnik, mintha messze volnál.

   mert kevés a szeretetünk,

   és nem képes fölfogni Téged.

   Pedig ha az, amit parancsoltál,

   elevenen élne testvéreidben,

   nem volna az az érzésünk,

   hogy elhagynak Téged,

   amikor kilépnek a templomból.

   Az utcák és a tabernákulumok

   ugyanoda vezetnének:

   Isten országába az emberek között!

   Táplálj, Uram, Testeddel minden reggel,

   de adj készséges szívet is belénk,

   hogy mielőbb eljöjjön az az idő,

   amikor életünk minden pillanatában

   jelenléteddel táplálhatsz!