István atya

346./ Komlósi Jánosné: Könyörgés

   Adj erőt, hogy tűrni tudjak,

   Ha bántanak, ne zokogjak.

   Add, hogy ne csak eltűrjenek,

   Hibáimmal szeressenek.

   Erősítsd erőtlenségem,

   Hogy hősként vigyem keresztem.

   Légy árvaságom támasza,

   Ki vagy a gyengék gyámola.

   Őrizd meg gyengülő eszem,

   Éltem nehogy teher legyen.

   Adj azoknak szeretetet,

   Kinek én adtam életet.

   Legyen szívükben irgalom,

   Öreget óvó oltalom.

   Őrizd meg őket Istenem,

   Életük boldog szép legyen.

   Vezess, erősíts, oltalmazz,

   Végső órámban irgalmazz!

345./ Őrizd meg nyugalmadat a lárma és  rohanás közepette, és gondold meg,  mily

   áldást rejthet a csend. Bízzál az emberekben, anélkül, hogy ezt  önmagadra

   erőltetnéd. Az  igazadat nyugodtan  és világosan  mondd ki.  Hallgasd  meg

   embertársaidat, ők  is elmondják  a maguk  történetét. Kerüld  a  lármázó,

   erőszakos embereket, teherként nehezednek a lelkedre.

   Midőn másokhoz hasonlítod magad, válhatsz hiúvá és elkeseredetté is,  mert

   mindig   léteznek   nálad   kisebb    és   nagyobb   emberek.   Örülj    a

   teljesítményednek,  akár   a   terveidnek.  Óvakodjál   az   önteltségtől.

   Érdekeljen a munkád,  bármennyire csekélynek  is tűnik, ez  igazi érték  a

   forgandó szerencse idején. Legyél körültekintő, ha dolgaidat intézed, mert

   a világ tele van csalással. Ez  mégse tegyen vakká a létező  tisztességgel

   szemben. Sok  ember  magasabb eszmék  felé  törekszik, a  világ  tele  van

   buzgólkodókkal, legyél te önmagad.

   Ne színleld a rokonszenvet, de cinikus se legyél, ha a szeretet  megérint,

   mert minden békétlenség és üresség mellett a szeretet örök, mint a fű.

   Fogadd az  évek  múlását derűs  nyugalommal,  s ne  ábrándozz  a  múltról.

   Erősítsd meg lelkedet, ha váratlanul rád ront a balszerencse, súlya  alatt

   össze ne roppanj.

   Ne  nyugtalanítsd  magad  rémképekkel!  A  kimerültség  és  a  magány  sok

   aggodalmat szül.

   A mindenség gyermeke vagy, nem kevesebb, mint a fák és a csillagok.  Jogod

   van hozzá, hogy itt élj. Akár világos előtted, akár nem, a  világmindenség

   úgy fejlődik, ahogyan fejlődik, és ez így van jól.

   Békülj meg ezért  Istennel, mert te  is úgy gondolod,  hogy Ő létezik.  Az

   emberi élet zűrzavarai közepette is  őrizd meg a környezetedben és  munkád

   során a lelki  békességed. Minden aranyfüstje,  komorsága és  szertefoszló

   álmai ellenére ez a világ mégis gyönyörű.

   Legyél elővigyázatos.

   Törekedjél arra, hogy boldog legyél! 

344./ Jótetteink, amik semmibe sem kerülnek, 

   értékesek Isten szemében.

   Egy barátságos tekintet

   a mindennapi élet egyhangúságában.

   Egy tapintatos hallgatás,

   midőn mások hibáit észrevesszük.

   Elismerő szó

   embertársaink jóságáért.

   Apró szolgálat annak,

   aki a mi alárendeltünk.

   Tréfálkozás a gyerekekkel,

   akik Isten kedvencei.

   Meleg kézszorítás azzal,

   aki szomorkodik.

   Türelem a türelmetlenekkel.

   Együtt érző tekintet

   a titokban szenvedőkkel.

   Barátságos köszöntés mindenkinek,

   megvallása saját gyengeségeinknek. 

343./ Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új

   népért és pásztoraiért  imádkoztál; eszközöld ki  a papoknak az  ajándékok

   teljességét, Apostolok Királynője!

   Jézus  Krisztus  Anyja,  aki  Fiad   mellett  álltál  élete  kezdetén   és

   küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor

   felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki

   fiadként kaptad  meg Jánost,  fogadd el  az öröktől  fogva  meghívottakat,

   oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te  fiaidat,

   Papok Édesanyja! Ámen.

   (II. János Pál pápa)

342./ A mélységből kiáltok fel Hozzád! Hallgass meg, Uram!

   Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,

   s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben!

   Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,

   és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam!

   Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,

   és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!

   Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,

   és alázatosan megadjam magam a léleknek!

   Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,

   s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!

   Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,

   s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak!

   Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,

   s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!

   Ne add meg mindig, amit nagyon kérek,

   taníts bátor lenni, amikor nagyon félek!

   Engedd a világot megvetve szeretni,

   csak magadat ne hagyd soha elfeledni!

   Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg,

   s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek,

   ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád,

   hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád!

   (A budapesti Rókus kápolna bejáratánál olvasható imádság) 

341./ Ima a Betegek Világnapjára 

   Uram, kérlek hallgasd meg imám,

   Nyisd meg kérlek szíved,

   S fordítsd reám orcád.

   Tekints le kérlek a szenvedőkre,

   És ne rejtsd magad el előlük,

   Adj gyógyírt megsebzett szívükre.

   Mert Nélküled az Élet

   Sivár pusztaság, üresség,

   Nem nyújthat Reményt más,

   Csak Te, s a Szeretet,

   Mely belőled fakad,

   Mint a Föld és mint az Ég.

   Ne hagyd kérlek Uram,

   Hogy szenvedjen a gyermek,

   S ne hagyd Uram azt,

   Hogy a keserűség, s bánat

   Betöltse a szíveket.

   Add Uram, hogy életünket

   Vezérelje a Szeretet,

   Add, hogy Fiad szent fénye

   Betöltse életünket.

   S mielőtt még imám bevégzem,

   Istenem el kell mondanom:

   Nagyon szeretlek Téged! Ámen

340./ Szentlélek,  az  igazság  Lelke,  jöjj  szívünkbe!  Töltsd  el  a  népeket

   világosságoddal,  hogy  egyek  legyenek  a  hitben,  és  így   tetszésedre

   leljenek.

   (XIII. Leó pápa)

339./ Jézus Krisztus!  Benső  hang  ébred  bennünk,  ami  talán  már  imádságunk

   kezdete. Bár ajkunk  még néma,  de szívünk figyelmes  és megszólít  Téged.

   Néha  meglepődünk,  mikor  felismerünk  magunkban,  fölfedezve  titokzatos

   jelenlétedet.

   Föltámadt Krisztus, Te  minden embert  megszólítasz és  hívsz: "Engedd  át

   magad bizalommal a benned lakozó,  Lelkemből fakadó életnek; a te  kicsiny

   hited is elég nekem. Soha nem hagylak el, soha."

   (Roger testvér imája) 

338./ Teremtő Istenem!

   Hálás szívvel köszönöm Neked a boldogságot,  mely most tölti be a  szívem.

   Vétkeimért bocsánatot kérve reménykedem, hogy ez a jó teljesen Tőled való, s

   nem sérti sem az Eget, sem pedig a Földet! Kérlek, add meg ezt a felhőtlen

   örömöt Felebarátaimnak is, hogy mindannyian jókedvűen fogadhassuk a Holnap

   próbatételeit. Ámen.

337./ Úr Jézus,  segíts megértenünk,  hogy csak  saját magunk  és önző  vágyaink

   gyakori halála vezethet  el minket  a teljesebb élethez;  hiszen ha  Veled

   együtt nem halunk meg, akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.

   (Calcuttai Teréz anya)

336./ Isten Fia,  téged az  Atya minden  idők minden  emberéhez küldött  a  Föld

   minden részére!  Téged  kérünk  Mária  által,  a  Te  Édesanyád  és  a  mi

   édesanyánk által: ne engedd, hogy Egyházad hiányt szenvedjen hivatásokban,

   különösen ne hiányozzanak  azok, akik egészen  a Te Országodért  szentelik

   magukat.

   (II. János Pál pápa)

335./ Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz

   Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a

   dicséret, magasztalás, tisztelet és hála.

   Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki

   méltó lenne nagy neved kimondani.

   Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott,

   legfőképpen öreg bátyánk, a Nap:

   az égből néz ő le, és tőle világos a nappal,

   és ékes, szépséges ő, tündökletes,

   ó, felséges Atyánk, mint te magad.

   Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,

   te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog.

   Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél,

   a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar,

   te táplálod teremtményeid ezek áldásaival.

   Dicsérjen téged kedves húgunk, a Víz,

   aki hasznos, alázatos és tiszta is.

   Uram, dicsérjen téged öcsénk, a Tűz,

   vele gyújtasz fényt napszállat után,

   szép és félelmetes ő, erős és vidám.

   Uram, dicsérjen téged jóságos Földanyánk,

   ki hátán hordoz minket, s áldásait árasztja ránk:

   mienk pompás virága a réten s gyümölcse a fán.

   Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,

   akik betegséget szenvednek el és keserű kínokat,

   boldogok, kik békén tűrik a föld nyomorát,

   mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes koronád.

   Dicsérjen téged testvérünk, a testi halál,

   akitől emberfia nem menekülhet -

   jaj annak, kit a végső perc halálos bűnben talál!

   Boldogok, kik szent akaratodban megnyugosznak:

   a második halált nem kell elszenvedni azoknak.

   Dicsérjétek Urunkat, ég s föld seregei,

   áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok neki! 

334./ Áldd meg Uram Magyarországot!

   Áldd meg, Uram a Te magyar népedet!

   Oldozd fel és  szabadítsd meg  ellened, mások és  önmaga ellen  elkövetett

   bűneitől az erkölcs terén, szociális  és gazdasági téren, a természet,  az

   élet az egész emberiség ellen elkövetett bűneitől. Saját múltja, jelene és

   jövője ellen elkövetett számtalan bűnétől.

   Szabadíts meg minket Uram, a gyűlölködéstől, a kitartás hiányától!

   Segíts minket Uram, hogy

   a jó győzzön és ne a gonosz;

   az igazság, ne a hamisság;

   az erő és ne az erőszak;

   a szeretet, ne pedig a gyűlölet;

   a józanság és ne az indulatok;

   a megfontolás, ne a kapkodás;

   az okosság, ne az ostobaság;

   a szorgalom, ne az irigység;

   a tehetség győzzön és ne a könyöklés!

   Szabadíts meg, minket Uram, a  gonosztól és minden rossztól, oltalmazz  és

   védelmezz minket a  súlyos csapásoktól!  Szenvedő testvéreinket  különösen

   segítsd meg!

   Adj nekünk bort, búzát, békességet!

   Változtasd át  a  bort a  Te  szent véreddé,  a  búzakenyeret a  Te  szent

   testeddé, a békét a Te békéddé, örök örömünkké! Ámen

333./ Jézus Krisztus, Világosságunk!

   Te nem azért jöttél, hogy elítéld  ezt a világot, hanem hogy  föltámadásod

   által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét.

   Amikor  bensőnkben  felizzik   a  megbocsátó   szeretet,  szívünk   minden

   megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

   (Roger testvér imája)