495./ Irgalmasság Anyja,

   alázatosan lábadhoz borulunk,

   gyöngéd és tiszta szeretetedben bízva

   könyörgünk hozzád,

   aki közbenjárónk vagy Krisztusnál,

   aki az Igazság napja.

   A te fényedben szemlélhetjük

   magát a Fényt,

   s közbenjárásodra kiérdemelhetjük

   Annak a kegyelmét, aki téged

   minden teremtmény fölött szeretett,

   a dicsőség köntösébe öltöztetett,

   s a szépség diadémjával megkoronázott.

   Kegyelemmel teljes,

   mennyei harmattal teljes vagy,

   gyönyörűséggel elhalmozva

   Kedvesedre támaszkodsz.

   Úrnőnk, tápláld ma szegényeidet!

   Hiszen a kiskutyák is ehetnek

   néhány lehulló morzsát...

   s elérhetik túlcsorduló amforádat.

   (Clairvaux-i Szent Bernát)

494./ Ne fordítsd el tőlem arcodat,

   ne nyújtsd tovább megpróbáltatásom idejét,

   ne vond meg tőlem vigasztalásod,

   hogy olyanná ne legyen előtted a lelkem,

   mint az aszú föld.

   Uram, taníts meg arra,

   hogy akaratodat cselekedjem,

   taníts meg arra, hogy illendőn és alázatosan

   járjak-keljek előtted,

   mert te vagy az én bölcsességem,

   te valóságosan ismersz engem,

   ismertél, mielőtt a világ világ lett,

   s mielőtt én a világra születtem.

   (Kempis Tamás) 

493./ Imádunk téged, Jézus Krisztus, imádunk! Letérdelünk előtted. Nem  találunk

   olyan szavakat vagy gesztusokat,  mellyel kifejezhetnénk azt a  hódolatot,

   mellyel a  te kereszted  eltölt bennünket,  mellyel a  megváltás  ajándéka

   átjár minket, melyet te az egész  emberiségnek, az egynek és a  sokaságnak

   egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te

   akaratodat az Atya akaratának.

   Mutassa meg szereteted hatalma  még egyszer, hogy  nagyobb, mint a  minket

   fenyegető  gonoszság,  hogy  nagyobb,  mint  a  sokrétű  bűnök,  melyek  a

   társadalom  és  az  emberek  életében  maguknak  követelik  a   polgárokat

   megillető jogokat.  Bár  tanúi  lehetnénk annak,  hogy  kereszted  hatalma

   nagyobb a bűnök okánál, akinek neve: evilág fejedelme!

   (II. János Pál pápa)

492./ Ó, Mária, aki  Fiaddal együtt végigjártad  a keresztutat, anyai  szívedben

   gyötrődtél  a  fájdalomtól,  de  nem  feledted  beleegyező  szavadat,   és

   mélységesen bíztál  abban,  hogy  Akinél  semmi  sem  lehetetlen,be  fogja

   teljesíteni ígéreteit, esdd ki számunkra  és a jövendő nemzedékek  emberei

   számára a kegyelmet, hogy rá merjünk hagyatkozni Isten szeretetére.

   Segíts, hogy  a szenvedésben,  a megvetésben,  a próbatételekben,  még  ha

   sokáig tartanak és kemények is, soha ne kételkedjünk az Ő szeretetében.

491./ Uram,  vakságban  vagyunk,  és  gyakran  megtévesztenek  a  látszatok.  Ha

   igazlátó szemmel magamba nézek, azt  kell megállapítanom, hogy soha  semmi

   teremtmény jogtalanságot nem  követett el  ellenem, ezért  jogosan én  sem

   panaszkodhatom  terád.  Mivel  gyakran  és  súlyosan  vétkeztem   ellened,

   akármely teremtmény méltán támad rám.

   Kijár nekem  a szégyenvallás  és  a megvettetés,  téged pedig  megillet  a

   dicséret, tisztelet és  dicsőség. S  ha azon nem  igyekszem, hogy  örömest

   viseljem bármely  teremtménytől a  megvetést,  az elhagyatást,  azt,  hogy

   egészen semminek  lássanak;  akkor  nem  juthatok el  a  belsô  békére  és

   megszilárdulásra, sem  arra,  hogy  lélekben  megvilágosodjam  és  egészen

   egyesüljek veled.

   (Kempis Tamás)

490./ Péter apostol imája

   Uram, Jézus,  bocsáss meg  nekem heves  természetemért és  kifakadásomért,

   amelyben  azt  mondtam,   hogy  téged   sosem  érhet   szenvedés  és   nem

   bántalmazhatnak téged  az  emberek. Bocsáss  meg  nekem, hogy  ismét  csak

   emberi módon gondolkoztam, s nem vettem  tekintetbe a te akaratodat és  az

   Atya szándékát. Taníts engem, hogy megértsem a Te szenvedésed értelmét  és

   az  emberek   szenvedésének   értelmét.  Add,   hogy   elfogadjam   életem

   keresztjeit!

   Kérlek, Uram, hogy ne  fordíts nekem soha hátat,  hanem inkább én állok  a

   hátad mögé,  és  indulok utánad!  Haladj  előttem,  Uram, s  én  mindig  a

   nyomodban járok  és követlek  téged  mindenhol, még  a szenvedésben  és  a

   halálban is.

489./ Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem  jegyese!

   Nekem, aki Júdásnál inkább  oly sokszor elárultalak, nemcsak  a béke és  a

   szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél

   velem, sőt, engem,  a semmi és  méltatlan teremtményt önmagaddá  formálsz,

   mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm! 

488./ Te akartad, hogy az én megváltásom a te lelked halálküzdelmével kezdődjék.

   Én  pedig  az  általam   és  az  emberek   által  elkövetett  sok   sértés

   helyrehozásaként ma elkezdem neked szentelni a lelkemet. Formálj  belőlem,

   ó, Uram,  amit akarsz:  minden fönntartás  nélkül rád  bízom magam.  Neked

   szentelem akaratomat:  tedd mindig  azonossá  a tiéddel.  Neked  szentelem

   emlékezetemet, hogy mindig emlékezzék  rád; értelmemet, hogy mindig  veled

   foglalkozzon. 

487./ Uram,  engedd  meg,  hogy  embertársamban  mindig  csak  az  erényeket  és

   jótetteket vegyem észre, hibáival szemben pedig saját bűneimet  használjam

   szemkötőül. Hadd  tartsak  mindenkit  jobbnak  magamnál!  Ezt  csak  a  te

   kegyelmeddel tudom megtenni, nélküled kárba vész minden fáradozásom.

   Add meg tehát  segítségedet, én  pedig ígérem, hogy  megteszem a  magamét!

   Tudom, hogy soha nem fogsz cserbenhagyni!

486./ Krisztusunk, aki Cirenei Simont arra méltattad, hogy vigye a  keresztedet,

   fogadj minket is kereszted  alá, fogadj oda  minden embert, és  ajándékozz

   meg mindenkit a készséges engedelmesség kegyelmével.

   Add, hogy  el ne  fordítsuk tekintetünket  azoktól, akikre  ránehezedik  a

   betegség, a magány, az éhezés, az igazságtalanság keresztje.

   Add, hogy egymás terhét hordozva a kereszt Evangéliumának tanúivá váljunk,

   a te tanúiddá, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.  

485./ Ó, örök  világosság, amely  minden teremtett  fénynél szebben  tündökölsz,

   hatolj belém villámoddal, járd be ragyogva szívemnek minden rejtekét! Hozz

   tisztulást, örömet, fényt  és életet lelkembe,  annak minden  tehetségébe,

   hogy ujjongó örömben egészen a tiéd legyek. Ó mikor is jön el az a  boldog

   és kívánatos  óra,  amelyben  egészen  betöltesz  majd  jelenléteddel,  és

   mindenben mindenem  leszel. Amíg  ezt  meg nem  kapom, örömöm  teljes  nem

   lehet. Jaj, még él bennem  a régi ember, nem  feszítettem egészen keresztre,  nem

   szántam halálra; még hevesen ellene szegül a léleknek, belső háborúságokat

   támaszt, nem engedi, hogy a lélek uralma háborítatlan legyen.

   De  te,  aki  gátat   vetsz  a  tenger   hatalmának  és  háborgó   habjait

   lecsendesíted, kelj  föl, segíts  meg engem.  Szórd szét  a háborús  kedvű

   nemzeteket, törd  meg  őket  hatalmaddal. Sorakoztasd  föl,  kérlek,  nagy

   tetteidet, dicsőítsd meg  jobbodat. Mert nincs  más reménységem,  oltalmam

   kívüled, én Uram, Istenem.

   (Kempis Tamás)

484./ Istenem, mutasd meg helyemet a világban,  add, hogy tudjam, mit és  hogyan

   tegyek, amint azt illik és lelkemnek hasznos.

   Uram, Isten, ne engedd,  hogy valaha is  elcsüggedjek, akár kedvező,  akár

   kedvezőtlen  események  közepette;   az  előbbiben   ne  ébredjen   bennem

   kevélység, az utóbbiban pedig ne váljak hitvánnyá.

   Semminek se örüljek,  semmi miatt  ne bánkódjak, csak  az érdekeljen,  ami

   közelebb visz hozzád, vagy eltávolít tőled.

   Hadd vessek meg, Uram, minden  mulandó dolgot, hadd legyen számomra  drága

   minden, ami örök.

483./ Ó, Istenem! A  jövőbe pillantás félelemmel  tölt el. De  miért is  kellene

   elmélyednem a jövőben? Csak a jelen pillanat drága nekem, hiszen lehet,  a

   jövő nem is  látogatja meg  lelkem. Az  elmúlt időn  nincs hatalmam,  hogy

   megváltoztassam, javítsam, vagy bármit hozzáadjak. Ezt sem a bölcsek,  sem

   a próféták nem  tudták megtenni. Istenre  bízom hát mindazt,  amit a  múlt

   magával vitt. Ó, jelen pillanat, csak te vagy egészen az enyém.

   Minden  erőmmel  óhajtok   veled  élni.   Bár  kicsi   és  gyenge   vagyok

   én,mindenhatóságod kegyelmét adod nekem mégis. Bízva tehát irgalmadban, az

   élet útját kisgyermekként  járom. Szívem, mely  a Te nagyobb  dicsőségedet

   óhajtja, Néked mindennap újra felajánlom. 

482./ Szentlélek, jöjj a szívembe!

   Vond magadhoz hatalmaddal, igaz Isten!

   Adj nekem szeretetet félelemmel,

   őrizz meg, Krisztusom,

   minden rossz gondolattól,

   gyullassz fel a te legédesebb szerelmeddel,

   hogy minden gond könnyűvé váljék!

   Szent Atyám, én édes Uram,

   segíts engem minden cselekedetemben! 

481./ Örök Szentháromság, aki fényesség vagy,

   add, hogy lelkem részesedjék

   a te világosságodban!

   Te, aki tűz vagy,

   részesíts magaddal a tűzben,

   s ebben a tűzben egyesítsd akaratomat a tieddel.

   Te, aki bölcsesség vagy,

   add meg lelkemnek azt a bölcsességet,

   hogy fel tudja ismerni

   és meg tudja különböztetni a te igazságodat.

   Te, aki erő vagy, adj lelkemnek erőt;

   legyen annyira erős, hogy se a gonoszlélek,

   se teremtmény ne tudja megfosztani erősségétől. 

480./ Atyánk! Jézus Krisztusnak,

   az Evangélium Emberfiának

   halhatatlan életet adtál.

   De még ennél is többet tettél:

   minden embernek, aki reménykedik,

   a kegyelem gazdagságát

   helyezted kilátásba.

   Ezért merjük imánkat Hozzád intézni:

   tökéletesítsd bennünk, amit elkezdtél,

   teremjen sok gyümölcsöt

   minden kegyelemmel megáldott ember

   az idők végezetéig. Ámen.

   (Sziénai Szent Bernardin) 

479./ Jótevője mindazoknak,

   akik hozzád fordulnak,

   világossága azoknak,

   akik sötétségben élnek,

   teremtője minden magnak,

   kertésze minden lelki növekedésnek,

   irgalmazz nekem, Uram,

   tégy engem folt nélküli templommá!

   Ne tekints vétkeimre;

   ha bűneimre nézel,

   nem viselem el jelenléted.

   Mérhetetlen irgalmaddal

   és végtelen együttérzéseddel

   töröld el minden bűnömet,

   a mi Urunk, Jézus Krisztus,

   egyetlen Fiacskád,

   lelkünk legszentebb orvosa által!

   (Ókeresztény ima)

478./ Ébreszd fel, lelkem, vágyaidat!

   Megérkezett lelkednek boldog órája,

   melyben Jézusod közeledik,

   hogy szívedbe szálljon.

   Íme, az egek királya!

   Íme, Istened és Megváltód jő hozzád

   forró vágyódással.

   Mondd neki: Jöjj el, Jézusom,

   jöjj az én lelkembe, mert utánad vágyódik!

   De mielőtt nekem ajándékozod magad,

   ajándékul és áldozatul nyújtom

   gyarló szívemet. Íme, átadom azt neked.

   Fogadd el tőlem! Jöjj, ne késs elfogadni!

   (Liguori Szent Alfonz)