István atya

88./ Uram, Istenem,  szívből  bánom  egész életem  minden  vétkét,  mert  ezzel

   rászolgáltam büntetésedre;  mivel hozzád,  legnagyobb jótevőmhöz  hálátlan

   voltam; különösen pedig  azért, mert téged,  végtelenül jó Istent  ezáltal

   megbántottalak!

   Ígérem, hogy életemet megjavítom, és  többé nem akarok vétkezni.  Jézusom,

   add ehhez kegyelmedet!

87./ Uram, Jézus Krisztus, ismét  azokkal  a  bűnökkel  vádolom  magam,  mint

   legutóbb. Alig tudok neked valami előrehaladásról beszámolni. Újra csak

   gyarlón szolgáltam neked. Pedig jó, igaz, nemes lelkű akarok lenni, neked

   akarok szolgálni, téged  akarlak teljes szívemből  szeretni. Mégis milyen

   messzire eltávolodtam ettől a szándékomtól! Sajnálom és bánom.

   Legközelebbi  alkalommal  töredelmesebben  vallom  be  helyettesednek,   a

   gyóntató atyának bűneimet. Ígérem, kifejezetten megjelölöm egyik gyakran

   előforduló hibámat, amelynek leküzdésén  a következő gyónásomig  fáradozni fogok.

86./ Atyám, vétkeztem ellened - mondom én is a tékozló fiúval - már nem  vagyok

   méltó, hogy  fiadnak  nevezz.  Képmásodra  teremtettél,  nagy  feladatokra

   hívtál, és  én  megbántással  válaszoltam  cselekedeteimben,  beszédemben,

   gondolataimban. Én vétkem, én igen nagy vétkem!

   De rád tekintek, Uram, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében,  aki

   értem is  vérét  ontotta a  kereszten:  bocsásd meg  bűneimet,  vétkeimet,

   gyöngeségeimet!

   Te  vagy  az  örök  szeretet,  fogadj  ismét  gyermekeddé,  és  tarts  meg

   kegyelmedben! Tiéd akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre.

85./ Isten anyja, aki gyöngéd anyai szeretettel vetted körül Názáretben az ifjú

   Üdvözítőt, segíts nekem, hogy én is Isten gyermeke maradhassak!

   Istenem, mindenemet  neked köszönhetem:  életemet, szüleimet,  barátaimat.

   Olyan sokan vannak, akik mindezeknek  nem örülhetnek: a vakok, a  betegek,

   az elhagyott gyermekek, az éhezők.

   Most minden  bűnömet teljes  szívemből bánom,  és nem  szeretném őket  még

   egyszer elkövetni. A te segítségeddel azon fogok fáradozni, hogy többé  ne

   vétkezzem.

   Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj értem most, amikor megvallom vétkeimet,

   amelyek eltávolítottak engem szent Fiadtól!

84./ Uram,  Üdvözítőm!  Vétkeztem.  A  pillanat  örömeiért  föláldoztam  a   te

   barátságodat. Elhagytalak,  s ezzel  elvesztettem  a lelkem  békéjét.  Úgy

   tettem, mint aki tudja, mit akar,  és szabadon meg is tehetné, amit  akar.

   És mégsem ismertem meg a jót! Most bűnömnek szolgája lettem.

   Érzem, hogy süllyedni, romlani engedtem magam, hogy hagytam elhatalmasodni

   rossz szokásomat, amely gúzsba kötött. Azóta mindenben visszaestem:  nincs

   kedvem a  munkához,  tanuláshoz,  elfelejtettem  nemes  céljaimat.  Milyen

   boldog is voltam, amikor még a kegyelem állapotában éltem!

   Uram segíts, könyörülj rajtam, fogd meg  a kezemet, és ments meg!  Egyedül

   csak te segíthetsz rajtam, te menthetsz ki ezekből a bilincsekből!  Hiszen

   én szeretlek téged! Ne engedd elveszni barátodat!

   Bízom irgalmasságodban, s alázatosan beismerem bűneimet. Kérlek, töröld el

   őket, és segíts új életet kezdenem.

   Szűzanyánk, adj erőt, hogy el  tudjam hagyni  azt az  utat, amelyen  csak

   ürességet találtam, és add, hogy ezután szent Fiadat kövessem!

83./ Uram, te lettél menedékünk,

   nemzedékektől nemzedékekre.

   Mielőtt még a hegyek lettek, a föld és a világ megszülettek,

   te vagy Isten öröktől örökig.

   A halandót ismét porrá teszed,

   s mondod: ,,Emberfiak, a porba térjetek!'"

   A te szemedben ezer év,

   akár a tegnap, úgy tűnik tova,

   s mint egy őrállás éjszaka.

   Te elragadod őket: olyanok lesznek, mint a hajnali álom,

   és mint a fűnek sarja nyáron:

   Reggel kisarjad, fölvirul,

   estére lekaszálják, elkonyul. 

82./ Adj nekem, Istenem, gyermeki szívet, hogy higgyek, gyöngéd szívet,  hogy

   szeressek; erős szívet, hogy bátran cselekedjem!

   Adj gyermeki hitemhez biztonságérzetet, nyugalmat, a szerető gyöngédséghez

   tisztaságot  és  bensőséget,   a  férfias   tetterőhöz  alázatosságot   és

   bizakodást!

   Ha mindezt megadtad nekem, ezzel már elég gazdag vagyok, s minden imámat

   meghallgattad.

 81./ Tekintet nélkül arra,

   hogy másoknak tetszik-e vagy nem,

   tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem,

   tekintet nélkül arra, hogy lesz sikere vagy nem:

   tedd a jót!

   Tégy minden jót, amit megtehetsz,

   ott, ahol vagy,

   úgy, ahogy teheted,

   akkorát, amekkorát tehetsz,

   de mindig, szüntelen ez legyen a programod!

   (Sík Sándor)

80./ A meggörnyedő emberi  test nem  olyan, mint a  mérleg. Nem  kilóra méri  a

   rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit  jókedvvel cipel,  sokszorosan

   nehéz   neki   az    értelmetlen   teher.   Mi   volna   keservesebb    a

   kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a  láthatatlant: hogy  értelmük

   van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is.

   Jézus Krisztus ugyanaz tegnap  és ma:  mindörökké. Ma  is így  hangzik  a

   szava: Aki  követni  akar, vegye  föl  minden  nap a  keresztjét,  és  úgy

   kövessen. Meglátom-e őt a keresztje alatt roskadozóban? És elfogadom-e

   naponta a magam keresztjét

79./ Szeretnék azokhoz  tartozni, akik  mernek élni,  akik életüket  oda  merik

   adni. Hiszen mi más értelme lenne az életnek, ha nem az, hogy föláldozzuk?

   Uram, aki  útközben,  a  betlehemi istálló-barlangban  születtél,  aki  az

   emberek szemében mint gonosztévő haltál meg a kereszten, miután  szegényen

   vándoroltál a földön, kérlek, szakíts ki kényelmességemből és  önzésemből!

   Add, hogy ne féljek a  kemény élettől, s megálljam  ott is a helyem,  ahol

   bátorságra van szükség, és súlyos felelősséget kell vállalnom!

   Érted,  a  te  egyetlen  szavadra,  Uram,  bátran  lépek  az  élet   sodró

   forgatagába.

   Mások maguknak  akarnak mindent  összegyűjteni; engem  pedig azzal  bíztál

   meg, hogy mindenemet elajándékozzam.

   Amíg mások otthonosan berendezkednek, tőlem  azt várod, menjek a  világba,

   legyek elkészülve örömre, szenvedésre, sikerre, csalódásra,  félreértésre;

   magamban soha, mindig csak benned bízva;

   hogy merjem ezt  a szent  játékot bátran  játszani anélkül,  hogy a  végét

   várnám; és  végül,  hogy minden  ingadozás  nélkül egész  életemet  merjem

   terád, a te végtelen szeretetedre bízni.

   Uram, mennyire nem mindennapi dolog kereszténynek lenni!

78./ Jézusom,  Te  mondtad:  "Kérjetek  és  kaptok,  keressetek  és   találtok,1

   zörgessetek és ajtót nyitnak nektek". Íme, zörgetünk, keresünk és kérjük a

   kegyelmet, hogy szabadíts  meg minket a  sátán és a  gonosz lelkek  minden

   hatásától és befolyásától, hogy egészen szabadon és tisztán élhessünk a Te

   dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.

77./ Jézusom, Te mondtad: "Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak".

   Íme,  most  szavad  csalatkozhatatlanságára  támaszkodunk,  és  kérjük   a

   kegyelmet,  hogy  minden     erőtlenségünkből, gyengeségünkből,

   hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből  és szeretetlenségeinkből  emelj

   ki minket,  hogy Általad  erős, a  Te mértékedet  tartó és  szeretetteljes

   életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.

76./ Imádkozás: egész szívből kiáltozás!

   Kiált azért a mi szívünk nem testi hangokon,

   de fölcsapó szent lángokkal, erénnyel összehangzón;

   a hit kiáltó szava nagy! A fogadott fiúság

   Lelkével szív kiált, hogy "Atyám". S Lélek maga zeng, zúg át.

   Igazságé: hangos szó! A tisztaságé: hangos!

   Még holtaké is égig hat, Isten fülébe hangoz!

   De nemcsak szól, hanem mint Ábelé kiáltva harsog.

   Ám igaztalannak bárha a lelke néma; Úrnak az holt!

   Te is, ha fogsz imába, nagy imát mondj öröklétért!

   Ne kérj mulandót, kérd ami Istené, az égé.

   Hogy légy, mint égnek angyalai. Ne pénzért esdj, ami rozsda;

   sem aranyért, mely fagyos fém s a szívedet fagyasztja!

   Se birtokért: az föld és sár! Az ilyen esdés nem jut

   Isten füléig! Lenn ragad, lesz sár, amelybe megfúlt.

   (Szent Ambrus)

75./ Krisztus-keresés

   Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?

   Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!

   Nem kik városokban, mint a zsinagógán,

   Nagy világi rangban pompáznak palotán.

   Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!

   Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!

   Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,

   nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.

   (Szent Ambrus) 

74./ Ima a hazáért nehéz időben

   Úristen!   Igazság   kútfeje,   kegyelem   kimeríthetetlen   forrása,   ki

   parancsolataidról megfeledkezett népedet  néhanapján a szolgaság  jármával

   sújtod, hogy  megtörvén gőgjét,  amint a  büntetésben igazságot  adtál,  a

   megbocsátásban  újból  kegyelmet  nyújts  neki:  bevalljuk,  Uram,  őseink

   nyughatatlanságát, beismerjük  mindennapi vétkeinket,  amelyekkel  ellened

   támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.

   Rászolgálunk, Uram, hogy  nemzetünk dicsősége  elenyésszék, s  gyermekeink

   idegen  nép  járma  alatt  görnyedjenek.  Méltók  vagyunk,  hogy   magvunk

   szakadván, eredetünk  emlékezete  és nemzetünk  neve  feledésbe  merüljön,

   mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.

   Mindazáltal, Uram,  tekintsd a  nyomorúság ez  örvényébe hullott  népednek

   sóhaját, hallgasd meg  a szegények,  az özvegyek és  árvák Hozzád  felsíró

   jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre  kész ártatlanoknak kiontott vérét,  s

   ne feledkezzél  meg irgalmasságod  cselekedeteiről, melyekkel  hajdan  oly

   kegyesen elárasztottad  szolgaságban  sínylő  választott  népedet.  És  ha

   lelkünkben lángra  lobbantanád felszabadulásunk  vágyának tüzét,  vezéreld

   cselekedeteinket, erősítsd  meg  karunkat,  élesítsd  fegyvereinket,  hogy

   egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.

   Adj,   Uram,   azoknak,   akiket   vezéreinkül   rendeltél,   hivatásukban

   bölcsességet, balsorsban  bátorságot,  a  szerencsében  mérsékletet,  hogy

   végzéseid útján haladjanak.

   Te  jelöld  ki,   Uram,  táboraink  határát,   vedd  körül   irgalmasságod

   köntösével, óvd  meg  az  ellenségnek  cseleitől, s  űzd  el  az  álmot  a

   virrasztók szeméről,  nehogy  készületlenül találtassunk.  A  Te  angyalod

   legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s

   amint Izraelt  szárazon vitte  át  a tengeren,  vezessen át  bennünket  is

   sértetlenül ellenségeink tömegén.

   Add, végül, Urunk, legkedvesebb  Atyánk, hogy felvétetvén néped  kebelébe,

   rendelésed útjáról  le ne  térjünk,  hanem igazságtételeid  őreivé  lévén,

   utunk  nyugalomban   és  békességben   vezessen  Tehozzád,   ki   végtelen

   kegyelmednél fogva  azt akartad,  hogy  kiszabaduljunk a  szolgaságból  és

   megváltassunk.

   A mi  Urunk, Jézus  Krisztus  által, ki  a  Szentháromságban veled  él  és

   uralkodik, mindörökkön-örökké. Ámen.

   (II. Rákóczi Ferenc)

73./ Isten, te vagy az én Istenem,

   virrasztva kereslek. Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped,

   mint a puszta kiaszott földje. Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted,

   hogy lássam hatalmad és dicsőséged. Mert irgalmad többet ér, mint az élet,

   hadd magasztaljon ezért ajkam!

   Neked mondok áldást, amíg csak élek,

   a te nevedben tárom imára kezemet. Mint dús lakomával, teljék be lelkem,

   ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged. Még fekvőhelyemen is rád gondolok,

   hajnalig rólad elmélkedem, mivel védelmezőm lettél,

   és szárnyaid oltalmában örvendezem.

   Lelkem szorosan átölel téged,

   és a jobbod szilárdan tart engem.

72./ Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas,  te vagy a békesség, te  vagy

   az egység,  te vagy  a  tisztaság, te  vagy a  jóság.  Atyja és  Ura  vagy

   mindazoknak, akik  szívükben  békés  gondolatokat  táplálnak.  Adj  nekünk

   alázatosságot, reményt és  erős hitet! Add,  hogy a szeretet  Lelke, a  te

   Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben  közelednünk,

   mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség

   és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy  boldognak

   nevezzen minket  szent  Fiad! Általa  és  vele legyen  neked  dicsőség  és

   hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!

   (Jeruzsálemi Szent Cirill)

71./ Magadra maradsz...

   Minden a te dobogó szívedre nyomul.

   Még kalapál, még alkot a kor, még tart az idő,

   és nagy fájó ütésekkel előrehajt világ és történés.

   Ez az óra nyugtalansága, és nyugtalan a te

   szíved is, míg meg nem nyugszik énbennem.

   Nyugtalan a Te szíved, míg mind meg nem nyugszunk Tebenned.

   Idő és öröklét egymásba süllyed,

   s a bűnnek kínja már eltűnt a szeretet csöndjében!<

				

				
				
				    
            
                
                
        

    

        

        
    


    

        

            
                            
                    Facebook
                
                        
                            
                    Tumblr
                
            
            
                            
                    Tweet
                
            
            
                            
                    Pinterest
                
            
            
                                            
                    Tetszik
                
                

                    0