István atya

199./ A világ újulva már

   A világ újulva már,

   Új örömben részesít;

   Krisztus a sírból kiszáll,

   És feltámad minden itt.

   A szolgáló elemek

   Mind a fennkölt ünnepet

   S a Teremtőt érezik.

   A tűz árnya feltörő,

   Forduló a levegő,

   A víz színe lebegő,

   A föld egy helyben ülő:

   Befelé tart, mi nehéz,

   Mi könnyű, a légbe vész;

   Minden újulásra kész.

   Égboltunk is derűsebb,

   És a tenger csendesebb;

   Lágyabb szellők lengenek,

   Völgyünkben virág fakadt:

   Kizöldül, hol kifagyott,

   Enyhülnek már a fagyok,

   ha langyosodik a nap.

    Oldják a halál fagyát,

   Űzik jégvilág urát,

   Mind legyőzve a hadát,

   Mely bennünk uralkodott:

   Vonzódott nagyon oda,

   S elvesztett minden jogot.

   Hol járható az út,

   Arra mutat a Kerub,

   S - mint megmondta Isten ezt -

   Nincs keze a palloson.

   Élet győz Halál felett;

   Most az emberé lehet,

   Ami egykor elveszett:

   A boldog Paradicsom.

   (Szentviktori Ádám) 

198./ Ima papi hivatásokért

   Jézus, Urunk, Te azt mondottad,  kérjétek az aratás urát, hogy  munkásokat

   küldjön  földjébe.  Esedezve  kérünk,   szaporítsd  országunkban  a   papi

   hivatásokat, Te, ki  annyira óhajtod, hogy  isteni Szíved szeretetének  és

   irgalmasságainak hullámai  eláradjanak  a  lelkeken,  add  kegyesen,  hogy

   hívásodat a társadalom minden osztályában meghallják. A munkás és birtokos

   fia egyaránt.  Mind a  kettőnek szüksége  van. Adj,  kérünk, nagylelkű  és

   áldozatkész papokat,  imádságos és  áldozatos eucharisztikus  életeddel  a

   legbensőbben  egyesülve,   hogy  tevékenységükkel   Isten   dicsőíttessék,

   lelkeket mentsünk és  hazánkat megújítsuk. Ezért  kérünk Téged, óh  Jézus,

   örök pap  a Te  szentséges Anyád,  a Papok  Királynéjának  közbenjárására.

   Ámen. 

197./ Ima a Szűzanyához papokért

   Óh Mária, papok királynője, könyörögj érettünk, nyerj sok és szent  papot.

   Hiszem, hogy egy Isten van három személyben, hogy Isten Fia emberré  lett,

   a kereszten meghalt, hogy bennünket  megmentsen, hogy a jókra  mennyország

   vár és a gonoszokra pokol.  E végtelen fontosságú tanok hirdetésére  kérj,

   eszközölj ki tanítókat, apostolokat az Úrtól!

   Ámen. 

196./ Ima a szeretet kegyelméért

   Úristen! te  annyira  szerettél  minket, hogy  egyetlenegy  Fiadat  értünk

   adtad: az ő munkája,  fáradságai, kínszenvedései által minket,  háládatlan

   és pártos  szolgáidat megváltottál.  Ezért a  te véghetetlen  szerelmedért

   kérlek, gerjeszd  fel szívemben  ama tüzet,  melyet szent  Fiad a  világra

   hozott. Írd és  oltsd be  lelkembe parancsolatodat,  melyben azt  hagytad,

   hogy téged mindenekfölött, felebarátainkat pedig mint magunkat és  azonegy

   élő  testnek  tagjait  szeressük,   nemcsak  szóval  és  nyelvvel,   hanem

   valósággal és cselekedettel.

   Adjad, Úristen, hogy nemcsak jóakaróimat,  de te éretted ellenségeimet  is

   szeressem, és a te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szívvel

   gonosz-akaróimért. Végy ki, Uram, énbelőlem minden gyűlölséget, irigységet

   és felebarátom ellen való nehézséget; hogy a tökéletességnek köteléke,  az

   igaz szeretet lakozzék bennem, és miképpen te megbocsátod vétkeinket,  úgy

   mi is igazán  megbocsássunk ellenünk vétetteknek.  Téged pedig, Uram,  oly

   állhatatos és buzgó  szívvel szeresselek,  hogy sem élet,  sem halál,  sem

   szegénység, sem  gazdagság,  sem  öröm, sem  háborúság  el  ne  szakasszon

   szerelmedtől.  Ki  ne   szeretne  téged  Uram!   aki  minden   szépségnek,

   vigasságnak, gazdagságnak,  gyönyörűségnek  elfogyhatatlan  kútfeje  vagy?

   Csak kicsiny  árnyéka  a  te  szépségednek  minden  világi  szépség,  csak

   asztalodnak apró  morzsaléka  e  világi  dolgoknak  jóvolta,  melyben  sok

   fogyatkozás van  és  meg  nem  elégítheti  lelkemet.  Azért  térülj  a  te

   nyugalmadhoz, óh én lelkem, és csak azt szeressed, aki minden jóval betölt

   és megelégít. Szeresselek téged Uram! ki elébb szerettél engem. Örökkévaló

   szeretettel szerettél  engem és  tennenmagadért teremtettél  engem;  mikor

   elestem,  felemeltél  engem,  mikor  meghaltam,  viszont  megelevenítettél

   engem, amaz igaz pelikán madárnak, a mi Urunknak drága vérével.

   Mindezekért, Uram, tartozom,  hogy teljességgel neked  adjam szívemet;  és

   nem egyszer, hanem számtalanszor tartozom.  Adjad azért, én édes  Istenem!

   hogy az én  lelkem gerjedezzen és  megemésztessék szerelmedtől. Oltsd  el,

   Uram, a te szerelmed tüzével bennem a világi kívánságoknak tüzét. Lágyítsd

   meg akaratomat a te akaratodra! Keményítsd meg a világi kívánságok ellen a

   mi   szerelmes   Urunk    és   Megváltónkért,   ki    él   és    uralkodik

   mindörökkön-örökké. Ámen.

195./ Ha bárhol is  kiomlik Krisztus  Vére, a  bűnök bocsánatára  omlik, én,  ki

   annyit vétkeztem, épp én kell, hogy  gyakran Őt vegyem! Oly szükségem  van

   gyakorta orvosságra. E Kenyérről mondatott: "Mind, ki Tőled távolra  megy,

   az elvész!" (Zsolt  72,27) Ha  távol tartod Tőle  magadat, te  is majd  el

   fogsz veszni. Az elveszőket önhanyagságuk veszti el!

   (Szent Ambrus) 

194./ Uram, jóságodban és nagy  irgalmasságodban bizakodva járulok én  tehozzád:

   beteg orvosomhoz, éhező, szomjúhozó az  élet forrásához, koldus a  mennyei

   királyhoz, szolga  urához,  teremtmény  teremtőjéhez,  elhagyatott  kedves

   vigasztalómhoz.

   De hogy történhetik az velem, hogy hozzám jössz?

   Ki vagyok én, hogy magadat adod nekem?

   Hogy mer a bűnös  előtted megjelenni, s te  hogy lehetsz olyan  nagylelkű,

   hogy a bűnöshöz betérj?

   Te ismered a te  szolgádat, tudod, hogy semmi  jó sincs benne, amivel  ezt

   kiérdemelné.

   Megvallom hát semmi voltomat,  hirdetem jóságodat, dicsérem  könyörületed,

   és hálát adok mértéket nem ismerő szeretetedért.

   (Kempis Tamás)

193./ Dicsérlek téged,  én  Istenem  és nagynak  hirdetlek  mindörökké,  kevésre

   tartom, s kezed alá vetem magam semmiségemnek mély meggondolásában.

   Íme te, a szentek szentje, én pedig tisztátalan bűnös vagyok.

   Íme te hozzám hajolsz, pedig  arra is méltatlan vagyok, hogy  föltekintsek

   terád.

   Íme te jössz hozzám, te óhajtasz velem lenni, te hívsz meg lakomádra.

   Te kínálsz mennyei eledellel, etetsz az angyalok kenyerével.

   (Kempis Tamás)

192./ Örvendj, én lelkem, és adj hálát Istennek ezért a nagyon nemes  ajándékért

   és különleges vigasztalásért, amelyet neked e siralom völgyében hagyott.

   Mert valahányszor  ezt  a titkot  ünnepled,  és Krisztus  testét  magadhoz

   veszed, mindannyiszor  megváltásod művét  teljesíted, és  Krisztus  minden

   érdemének részese leszel.

   Mert Krisztus  szeretete sosem  kisebbedik, kegyességének  mértéke ki  nem

   merül.

   Azért lelkednek mindig friss megújulásával  kell erre fölkészülnöd, és  az

   üdvösségnek  e  nagy  titkát  figyelmes  elmélkedéssel  át  meg  át   kell

   gondolnod.

   (Kempis Tamás)

191./ Te tanúsítod,  Istenem,  hogy  semmi sem  vigasztalhat  meg  engem,  semmi

   teremtett dolog  meg nem  nyugtathat,  csak te,  én Istenem,  akit  vágyva

   vágyok örökké szemlélni.

   De ez meg lehetetlen  ebben a halandó életben,  azért nagy türelemre  kell

   fognom  magam,  s  minden  vágyakozásommal  együtt  kezedbe  kell   tennem

   lelkemet.

   Hiszen a szentek is,  Uram, akik már veled  együtt ujjonganak a  mennyben,

   míg éltek, nagy türelemmel várták dicsőséged napjának fölvirradását.

   Amit ők hittek, azt hiszem én is, amit ők reméltek, azt remélem, ahová  ők

   elérkeztek, bízva bízom, hogy kegyelmeddel én is eljutok oda.

   (Kempis Tamás)

190./ Hála neked,  Uram  Jézus,  örök  világosság  tündöklése  a  szent  tanítás

   asztaláért, amelyet nekünk prófétáid és  apostolaid meg más tanítók  által

   megterítettél.

   Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet  az

   egész világ előtt  kinyilvánítsad, nagy lakomát  rendeztél, amelyen nem  a

   jövendők-jele bárányt,  hanem saját  testedet  és véredet  szolgáltad  föl

   eledelül,    s    szent    asztaltársaságoddal    minden    hívő    embert

   megörvendeztettél,  üdvösségszerző   kelyheddel  megmámorosítottál,   mert

   hiszen abban  benne  van a  paradicsomnak  minden gyönyörűsége,  úgy  hogy

   velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros örömmel.

189./ Igen nagy  áhítattal,  lángoló  szeretettel, szívem  egész  vonzalmával  s

   buzgóságával kívánlak magamhoz  venni téged, jó  Uram, ahogy kívánt  téged

   sok  szent,   sok  áhítatos   lélek   a  szentáldozásban,   azok,   akiket

   életszentségük miatt leginkább kedveltél, és akikben a legtüzesebb  áhítat

   élt.

   Ó  Istenem,  örök  szeretet,   minden  javam,  fogyhatatlan   boldogságom,

   szeretnélek   a   legesleghevesebb   vágyakozással,   a    legeslegméltóbb

   tisztelettel  fogadni,  amelyet  valaha   valamelyik  szent  érzett   vagy

   érezhetett.

   És  bár  méltatlan   vagyok  arra,  hogy   az  áhítatnak  efféle   érzései

   fölébredjenek bennem, mégis neked ajánlom szívemnek minden érzését, mintha

   bennem magamban  mindaz a  nagyszerű vágyakozás  egyszerre lángra  lobbant

   volna. 

188./ Örüljünk minden nap, ma is:

   hogy Isten kegyelme velünk,

   hogy Isten gondviselése őriz,

   hogy Isten szeretete övez,

   hogy Isten az Édesatyánk,

   hogy Jézus a testvérünk,

   hogy a Szentlélek bennünk lakik,

   hogy Mária az édesanyánk,

   hogy őrangyalunk kísér,

   hogy reményünk az örök hazáról beszél,

   hogy bűneink miatt nem kell kétségbe esnünk,

   mert Isten irgalmas.

187./ Kelts áldásoddal, ó, Uram,

   s Te igazgasd minden utam,

   sorsom ösvénye akármerre térjen.

   Krisztusom, rajtam tanúsítsd

   irgalmasságod javait,

   s oltalmazz engem szent Anyád nevében.

   Ahogy az angyal rá vigyázott,

   s jászladnál melletted is állott,

   szamár s ökör közt, ahogy

   ott pihegtél, ős Isten, gyenge kisded

   (s a derék József is, szívében

   ártatlan hűséggel, serényen

   őrizni sosem lankadott):

   úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek

   híveként töltsem a napot.

   (Walter von der Vogelweide)

186./ Ima Máriához

   Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény: az angyali rendek s

   az összes emberi  nem. Te megszentelt  hajlék, lelki édenkert  s a  szüzek

   dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől  fogva

   Isten volt; mert a  te méhedet égi trónná  alkotta, s bensődet a  mennynél

   ékesebbé tette.  Tebenned örvend,  malaszttal teljes,  minden  teremtmény.

   Dicsőség néked!

185./ Add, Urunk, hogy ezen a napon minden bűntől megőrizzük magunkat!

   Áldott vagy te, Urunk,  atyáinknak Istene, dicséretes  és dicsőséges a  te

   neved mindörökké! Ámen.