István atya

658./ Uram,  könyörülj  azokon,  akik  fájdalmukat  nem  tudják  legyőzni,  akik

   szenvedésükben nem tudnak fölegyenesedni, akik a csapásoktól sújtva - mint

   vakok - kénytelenek tovább botorkálni!

   Uram, segítsd őket,  hogy ki  tudjanak egyenesedni,  állj mellettük,  mint

   legközelebbi barát,  aki tud  velük  hallgatni, vigasztalni  és  keresztet

   viselni, hogy újból fényt lássanak, a Te fényedet!

   (Páli Szent Vince)

657./ Ó magasságos Úr, íme, készen  állok minden szenvedésre, mivel tudom,  hogy

   keresztjeid a leggyöngédebb szeretetből születnek, és csak az boldog, akit

   te keresztre feszítesz.

   Ó Jézusom, nem merek én tőled se kereszteket, se megpróbáltatásokat kérni,

   de a  te erőteljes  belső sugallatodra  szívem egész  eleven vágyával  rád

   hagyatkozom.

656./ Ha úgy  tetszik  neked, ó  Uram,  hogy az  emberek  meggyötörjenek  engem,

   segítségeddel elviselek minden fájdalmat szent neved dicséretére.

   S amikor eljutok a  fájdalom legmélyére, a  jobb latorral együtt  kiáltom:

   Uram, nagyon igazságos, hogy  ezeket szenvedjem, de  te semmi rosszat  nem

   tettél; Uram, emlékezz meg rólam országodban!

 655./ Ó, Krisztus,  Jó Pásztor,  aki  életedet adtad  a nyájért,  te  keresésére

   indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután

   megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát  viselik,

   és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.

   Arra volt szükségünk, hogy Te,  Isten, felvedd testünket és meghalj,  hogy

   nekünk életet  adj. Veled  együtt  meghaltunk, hogy  megigazuljunk.  Veled

   együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk! Ámen.

   (Nazianzoszi Szent Gergely)

654./ Jézus, árassz el teljességeddel!

   Tested és véred legyen ételem és italom!

   Szenvedésed és halálod legyen erőm és életem!

   Jézus, Te velem vagy, így mindent megkaptam.

   Kereszted árnyéka legyen keresett menedékem.

   Ne engedd,  hogy elfussak  felajánlott  szereteted elől,  és őrizz  meg  a

   gonosz hatalmától!

   Mindennapi kis halálaimat ragyogja be szereteted fénye!

   Hívj engem állandóan, amíg  el nem érkezik az  a nap, amikor  szentjeiddel

   örökké dicsőíthetlek téged! Ámen.

   (Loyolai Szent Ignác) 

653./ Ó, minket  szenvedélyesen szerető  Istenember, taníts,  hogy  megfontoljam

   életed példáját,  és rólad  példázzam minden  tökéletesség formáját!  Add,

   hogy lelkem egész lendületével fussak  utánad, és vezetéseddel eljussak  a

   Kereszthez.

   Te példaként ajánlottad fel magad nekünk,  s arra késztetsz, hogy a  lélek

   szeretetével tekintsünk  rád. Ezt  mondod nekünk:  Tanuljatok tőlem,  mert

   szelíd vagyok és alázatos szívű!

   Te minden erény alapjává  és szilárd gyökérévé tetted  a szelídséget és  a

   szívbeli alázatot. Ezért akartad, Uram, hogy főképp tetőled tanuljunk.

   Add, hogy szilárdan  álljak ezen az  alapon, ezen vessem  meg a lábam,  és

   ezen az alapon akarjak növekedni! 

652./ Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának

   Fia, nyisd meg füledet  és hallgass rám,  amint hallgattál a  Tábor-hegyen

   örök Atyádra.

   Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának

   Fia, nyisd  fel  szemeidet  és  tekints  reám,  amint  a  Kereszt  fájáról

   tekintettél fájdalmas és megszomorodott Édesanyádra!

   Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának

   Fia, nyisd meg a te áldott ajkaidat és szólj hozzám, amint Szent  Jánoshoz

   szóltál, mikor őt Anyádnak fiául adtad!

   Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának

   Fia, tárd  ki  karjaidat és  ölelj  át  engem, amint  karjaid  kitártad  a

   keresztfán, hogy az egész emberi nemet átkarold!

   Én Uram, Keresztre feszített Jézus  Krisztus, a boldogságos Szűz  Máriának

   Fia, nyisd meg szívemet  és fogadd be az  enyémet; hallgass meg engem,  ha

   legszentebb akaratodnak úgy tetszik.

   (Szent V. Piusz pápa)

651./ Urunk, Jézus Krisztus,

   aki halálküzdelmedben

   sem maradtál közömbös

   az ember sorsa iránt,

   és utolsó leheleteddel együtt

   az Atya irgalmába ajánlottad

   minden idők minden emberét

   gyöngeségeikkel és bűneikkel együtt,

   áraszd belénk és a jövendő nemzedékekbe

   szereteted Szentlelkét,

   nehogy közömbösségünk

   hiábavalóvá tegye bennünk

   halálod gyümölcseit.

   (II. János Pál pápa)

650./ Ó, Kereszt csodálatos hatalma! Ó, kínszenvedés kimondhatatlan dicsősége!

   Uram, te  mindent  magadhoz vontál.  Miközben  mindennap kitárod  karod  a

   lázadó és ellenszegülő nép  felé, arra figyelmezteted  a világot, hogy  el

   kell ismernie fenségedet.

   Uram, egészen  magadhoz  vontál  engem. Kereszted  minden  áldás  forrása,

   minden kegyelem  oka;  a  hívők általa  szabadulnak  meg  gyöngeségeiktől,

   általa jutnak el a gyalázatból a dicsőségre, a halálból az életre.

649./ Kegyelem, Uram, kegyelem!

   Kegyelemért esdeklek hozzád!

   Bocsásd meg minden bűnömet

   Egyszülötted nevében,

   a mi Krisztusunk érdemeiért,

   aki üdvösségemért a kereszten meghalt!

   Belé helyeztem minden reményemet.

648./ Krisztusunk, aki Cirenei Simont arra méltattad, hogy vigye a  keresztedet,

   fogadj minket is kereszted  alá, fogadj oda  minden embert, és  ajándékozz

   meg mindenkit a készséges engedelmesség kegyelmével.

   Add, hogy  el ne  fordítsuk tekintetünket  azoktól, akikre  ránehezedik  a

   betegség, a magány, az éhezés, az igazságtalanság keresztje.

   Add, hogy egymás terhét hordozva a kereszt Evangéliumának tanúivá váljunk,

   a te tanúiddá, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

   (II. János Pál pápa)

647./ Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd  meg

   őket örök világosságoddal.

   Engedd,  Uram,   hogy  szent   szenvedésed   ereje  által   minden   bűnös

   megtisztuljon,  elnyerje  kegyelmedet  és  eljusson  országodba,  az  örök

   boldogságra.

   (Canisius Szent Péter)

646./ Istenünk, irgalmas  Atyánk, aki  szeretetedet Fiadban,  Jézus  Krisztusban

   nyilatkoztattad   ki,   és   kiárasztottad   ránk   a   Szentlélekben,   a

   Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát.

   Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk

   minden  rosszat,   add,  hogy   a   Föld  minden   lakója   megtapasztalja

   irgalmasságodat, hogy  benned, a  Szentháromság egy  Istenben  megtalálják

   mindig a remény forrását.

   Örök Atya,  Fiad  keserves kínszenvedéséért  és  föltámadásáért  irgalmazz

   nekünk és az egész világnak! Ámen.

   (II. János Pál pápa)

645./ Krisztusunk, aki elfogadod

   a keresztet az emberek kezéből,

   hogy Isten embereket üdvözítő

   szeretetének jelévé tedd,

   add meg nekünk és korunk minden emberének,

   hogy higgyünk e határtalan szeretetben,

   s átadván a kereszt jelét az új évezrednek,

   a megváltás hiteles tanúi lehessünk.

   (II. János Pál pápa) 

644./ Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt

   és fölkeltél megigazulásunkra,

   kérünk, segíts minket és mindazokat,

   akiket földre sújt a bűn,

   hogy föl tudjunk kelni

   és folytatni tudjuk utunkat.

   (II. János Pál pápa)

643./ Krisztusunk, aki eljöttél e világba,

   hogy meglátogasd azokat,

   akik várják az üdvösséget,

   add, hogy a mi nemzedékünk

   fölismerje látogatásodnak idejét,

   és része legyen megváltásod gyümölcseiben.

   Ne engedd, hogy miattunk

   és az új évszázad emberei miatt sírni kelljen,

   mert visszautasították az irgalmas Atya kezét.

   (II. János Pál pápa)

642./ Uram, te mindig jobban szerettél minket,  mint saját magadat, s egyre  ezt

   teszed ma is, amikor az  Oltáriszentségben ételként adod magad nekünk.  Te

   azt akarod, hogy bennünk is oly  nagy legyen a kölcsönös szeretet, hogy  a

   másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat.

   Taníts  meg   arra,   hogy  szeretetemet   tettekkel   bizonyítsam,   hogy

   testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte, és

   minden kínálkozó alkalommal  szolgáljam őt. Tégy  felkészültté arra,  hogy

   minden fenntartás nélkül elkötelezzem  magam testvéreim szolgálatában,  és

   életemet adjam értük.

   Add meg azt  is, hogy mások  elképzelése és akarata  szerint is  szolgálni

   tudjam őket szeretetből, mivel te, drága Üdvözítőm, a kereszten haldokolva

   erre tanítottál engem!

   (Szalézi Szent Ferenc)

641./ Imádunk téged,  Jézus Krisztus!  Letérdelünk előtted.  Nem találunk  olyan

   szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel

   a te  kereszted  eltölt  bennünket, mellyel  a  megváltás  ajándéka  átjár

   minket, melyet  te  az  egész  emberiségnek, az  egynek  és  a  sokaságnak

   egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te

   akaratodat az Atya akaratának.

   Mutassa meg szereteted hatalma  még egyszer, hogy  nagyobb, mint a  minket

   fenyegető  gonoszság,  hogy  nagyobb,  mint  a  sokrétű  bűnök,  melyek  a

   társadalom  és  az  emberek  életében  maguknak  követelik  a   polgárokat

   megillető jogokat.

   Bár tanúi lehetnénk annak, hogy kereszted hatalma nagyobb a bűnök  okánál,

   akinek neve: evilág fejedelme!

   (II. János Pál pápa)

640./ Ó, Szűzanya, aki Szent Fiad testét  a sírba fektetted, temesd Őt  szívembe

   most.  Vágyva  vágyik  szívem,  hogy  sírja,  börtöne,  otthona  legyek  a

   szeretetnek.

   Tudom,  kihűlt  szív  ez,  hidegebb   a  Fiad  sírját  elzáró  kőnél   is,

   könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó győzedelmes Szűz!

   Add, békén  Szent Fiadhoz  közelednem, s  a szeretetben  oly erősen  eggyé

   válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól. Ámen. 

639./ Bölcsességről, ha szólunk, Krisztust mondjuk mindenképp.

   Az erényről szólva, Krisztust mondja burkolt vagy nyílt beszéd.

   Igazságost mondunk, s Krisztust mondja vele ajakunk.

   Békét mondva, Krisztust mondunk.

   "Igazság és  élet"  -  mondjuk  -,  és  "megváltás",  ekkor  is  Krisztust

   mondtunk, mindig Őróla vallunk.

   (Szent Ambrus)

638./ Atyám, Krisztus nevében add meg nekem a következőket:

   Hogy testem egyedül a Te akaratoddal mozduljon, vagy váljék mozdulatlanná.

   Hogy hallásom,  látásom, ízlelésem,  szaglásom  és tapintásom  a  teremtés

   pontos lenyomatát adják.

   Hogy szellemem, világosságod fényében, gondolatait egyedül a Te  igazságod

   szerint rendezze.

   Hogy érzékenységem a lehető leghatékonyabb formában s teljes tisztaságában

   élje át a  fájdalom minden  egyes részletét, s  az örömöt  is a  legapróbb

   rezdüléséig.

   Hogy szeretetem Isten szeretetének emésztő lángja legyen bennem s  egyedül

   Isten iránt lobogjon.

   S hogy minden, ami  enyém, vétessék el  tőlem, hogy Istentől  fölemésztve,

   Krisztussá lényegüljön át, s adassék eledelül a szerencsétleneknek, kiknek

   teste-lelke egyaránt nélkülöz mindenfajta táplálékot.

   (Simone Weil)